Harmadik fejezet

Este még beszélgettünk egy rövidebb ideig, aztán elindultunk haza.
- Akkor holnap - köszönt el Zayn és adott egy puszit az arcomra.
- Holnap. - mosolyogtam rá.
- Jó éjszakát fiúk - köszöntünk el Karinnal, majd hazamentünk. Olyan 11 óra lehetett, de anya már aludt. Gondoltam korán kel, mert dolga van, ezért már nem keltettem fel. Elmentem én is aludni. A mai napon járt végig az eszem. Sokat agyaltam azon, mit kéne mondani neki, de végül álomba merültem..

"Hallgass a szívedre Emili!"
Mikor felkeltem ez a mondat járt a fejemben. Nem tudtam miért. Álmodtam, de nem emlékszem rá. Ez az egyetlen mondat ragadt meg bennem. Próbáltam visszaemlékezni az álmomra, sikertelenül..
Töprengtem még egy darabig, aztán kikászálódtam az ágyamból. Bementem a fürdőszobába. Kicsit megijedtem a tükörképemtől. Este nem mostam le a sminkemet, sőt meg sem mosakodtam rendesen. A hajam szanaszét állt, a tegnapi sminkem teljesen elmosódott. Gyorsan lezuhanyoztam, rendbe szedtem magam. Felvettem egy rövid nacit meg valami itthoni pólót és lementem reggelizni. Anya már nem volt otthon, sejtettem, hogy nem lesz. Egy cetli volt a hűtőre ragasztva. Oda mentem megnézni, mi áll rajta.
"Korán be kellett mennem! Reggelizzetek, legyetek jók! Kora délután itthon vagyok! Estére ne szervezzetek semmit, meglepim van számotokra. puszi"
- Hmm, miféle meglepi - ezen gondolkoztam amikor lejött Karin. - Jó reggelt!
- Neked is. Anyu? - kérdezte.
- Elment, délután itt lesz. Tessék olvasd el. - mutattam meg neki is a papírt.
- Szerinted milyen meglepetése van? - nézett rám nagyra nyílt szemekkel.
- Fogalmam sincs, majd meglátjuk - válaszoltam. - Most megyek, találkozóm van Zaynnel. - kacsintottam rá.
- Aztán okosan - nevetett fel. - Emili! Majd mindent mesélj el. - vette kicsit komolyabbra a szót, de még mindig mosolygott.
- Mindenképp - mondtam, aztán felmentem a szobámba készülődni. Felvettem egy kék farmeringet, alá egy fekete ujjatlant, egy fehér shortot és feltettem pár karkötőt. A hajamat átvasaltam, a frufrumat feltűztem. Kentem magamra natúr sminket, és voálá. Úgy éreztem készen is vagyok. Rácsörögtem Zayn-re, hogy indulhatunk-e. Azt válaszolta, igen, és 10 perc múlva elém jön. Ez azért vicces, mert a szomszédban lakik. De nem gond, nagyon udvarias tőle.
- Megyeeek! - kiabáltam fel Karinnak. - Hívj ha kellek! - meg sem vártam míg válaszol, kiléptem a házból. Zayn már ott várt. Rám mosolygott és én akaratlanul is elpirultam. Miért pirulok el folyton, ha csak rám mosolyog, kacsint vagy akármi...? Megindultam felé, adtam neki egy puszit az arcára, majd átöleltem. Viszonozta az ölelésem. Pár másodpercig még így álltunk, de amikor a fülembe súgta - Mennünk kéne - azonnal elengedtem és intettem, hogy menjünk.
- Azért ennyire nem sietős - kacagott.
- Te mondtad, hogy menni kéne - néztem rá furcsán. - Akkor gyere!
- És hova szeretnél menni?
- Mondjuk a parkba..., vagy várj, inkább oda ne.. menjünk egy kávézóba. - válaszoltam, és vártam, mit reagál rá. Bólintott egyet, majd elindultunk. Csak mentünk egymás mellett mindenféle semleges témáról beszélve, mint pl. az időjárás, vagy hogy mit szeret Londonban.. Aztán rátért a lényegre. Addigra már egy elegáns teázó, kávézó előtt voltunk, ezért csak annyit mondtam, menjünk be és ott folytatjuk. Rendeltünk egy-egy kávét, kerestünk szabad asztal, majd leültünk.
- Tudod Emili, már akkor nagyon megtetszettél amikor elsőnek megláttalak. Megörültem, hogy egy ilyen csinos és kedves lány költözött a szomszédunkba. Sokat beszéltünk, annál többet voltunk együtt. Mindez idő alatt megkedveltelek, nem is kicsit. És a csókunk... nos. Ahogy akkor is elmondtam, mindennél jobban vágytam rám, hogy akkor és ott megcsókolj. De erre ugyanúgy vágytam máskor is, talán most is.. Én nem szeretnék erőltetni semmit. Rád bízom, mond el mit gondolsz erről. Mert én benne lennék még néhány randiban.. - elmondta, mindent elmondott. Nagyon meglepődtem. Meg sem bírtam szólalni. Mélyen a szemébe néztem. Válaszolni akartam rá, de még nem mertem.. Kellett pár másodperc, hogy összeszedjem magam. Ezt láthatta is rajta, mert felsóhajtott..
- Nem akarom húzni az időt.. vonzódom hozzád már egy ideje. Mindennél többet jelentett, amikor a parkban, amikor, szóval tudod mikor.. oda jöttél, és nem hagytál egyedül. - az egyedül szónál lesütöttem a szemem. Fájtak a szavaim. Nekem fájtak. Feltört bennem néhány emlék az elmúlt időszakról. Nem sírhattam megint. Most nem. Elnyeltem a gondolatot, és újra Zayn szemébe néztem. - Akarom, hogy folytassuk amit elkezdtünk..
- Örülök a döntésednek - vigyorgott rám eszméletlen édesen. Beszélgettünk még néhány fontosabb információról. Megdumáltuk azt is, mikor találkozunk hasonlóan legközelebb. Öt óra körül hazakísért, mivel anya már írt, hogy lassan mennem kéne. A kapuban állva megölelt, majd kicsit engedve az ölelésből a szemembe nézett. Megkérdezte tőlem - Szabad? - habozás nélkül bólintottam, mire közelebb hajolt, száját az enyémre tapasztotta.
Amikor elhajoltam, ő is elhajolt, még egyszer átölelt, majd eltávolodott, intett egy hello-t, rám kacsintott és elindult hazafele.
- Á, ez fantasztikus.. - mondtam hangosan, amikor becsuktam magam mögött az ajtót. Végigcsúsztam a falnál és leültem a földre. Csak bámultam magam elé miközben mosolyogtam.
- Mivan veled Emili? - nézett rám anya kérdőn - Mi ez a nagy mosoly? - de ahogy komolyabban szemügyre vett ő is elkezdett mosolyogni. Sőt ahogy anya mosolyog az már inkább vigyorgás.
- Most inkább kelj fel és induljunk, út közben meg majd mesélsz. Rendben? - utasított, azonban továbbra sem hagyta abba a mosolygást.. Elvitt minket a meglepi helyre, aminek eszeveszetten örültünk. Régen sokszor jártunk ehhez hasonló helyekre, és imádtuk.. Anyu nagyon jól tudta, jókor hozott minket jó helyre. Ez kellett ahhoz, hogy összetartsuk a családot és tartsunk egy csajos estét.